Mi a különbség a polimer és monomer hengerelt fólia között? Melyiket érdemes használnod?

Nem vagy biztos abban, hogy melyik típusú fóliára van szükséged a munkádhoz? Felmerült már benned a fenti kérdés?

Amennyiben igen, már biztosan többfelé próbáltál tájékozódni a témában… és most jó helyen is jársz ahhoz, hogy megfelelő választ kapj a kérdésre. És még arra is kitérünk, hogy mikor melyiket érdemes használnod.

Amikor hengerelt fóliát gyártanak, az anyag egy úgynevezett “olvadási” folyamaton megy keresztül. Ez azt jelenti, hogy PVC gyantát, színezőt és lágyítót olvasztunk össze. Amint ez az anyag elkezd hűlni, az olvasztott PVC-t úgynevezett hengereken “görgetjük” át.

Ezen folyamat alatt a fólia eléri a végleges vastagságát és szélességét, valamint a felülete elnyeri végső megjelenését.

Beszéljünk egy kicsit a lágyítókról…

A lágyító egy összetevő, amit a szintetikus gyantához adunk. Tulajdonképpen ez adja a rugalmassságát a fóliának, és csökkenti annak sérülékenységét. Lágyító nélkül ugyanis a PVC alapanyagú termékek kemények és törékenyek lesznek.

Amennyiben lágyító hozzáadása nélkül próbálod hajlítani vagy formázni őket, gyakorlatilag azonnal sérülnek. Amióta PVC használunk, azóta adunk hozzá olyan adalékanyagokat, amelyek tartósságot, megfelelő rugalmasságot és színt adnak a késztermékeknek.

Fontos az, hogy a fólia készítéshez használt lágyító megfelelő minőségű legyen, azaz, hogy ne pároogjon ki az anyagból. Amennyiben ez nem történik meg, a fólia nehezen lesz nyomtatható, nem marad meg rajta szépen a tinta vagy a ragasztó, egyszóval, használhatatlan lesz minőségi munkára.

Tehát, minél tovább marad a lágyító az anyagban, annál biztosabb, hogy minőségi terméket tudsz előállítani.

Mit jelent az, hogy monomer vagy polimer?

Most, hogy értjük, milyen szerepe van a lágyítóknak a fólia gyártásakor, kicsit tovább mehetünk a témában, és megvizsgálhatjuk, mi is a különbség a polimer és monomer között. A mono egyet jelent, a poly pedig sokat. A “mer” (azaz anglolul “meric”) egységet, szerkezetet jelöl. A monomer és polimer pedig a fólia előállításához használt lágyító típusát jelzi.

Mi a különbség közöttük?

Monomer fólia

A monomer fóliákhoz rövid láncokból álló lágyítót használnak. Ezek a rövid láncok nem kapcsolódnak annyira a fóliához, és így a lágyító hajlamos arra, hogy elszivárogjon az anyagból. Ezek a típusú fóliák általában 70-80 mikronosak, és hajlamosabbak a zsugorodásra.

Mindezek ellenére ezek a fóliák akiválóan alkalmasak beltéri felhasználásra, ugyanis 3-5 évig is kifogástalan állapotban maradnak. Kültéren rövid ideig használhatóak, így rövid távú grafikákhoz, költség kímélőbb megoldást nyújtanak.

Polimer fóliák

A polimer fóliák hosszú láncokból álló lágyítót tartalmaznak. A láncok erős kötést hoznak létre a fóliával, így nem is szivárognak el az anyagból. Általában “puhább” érzetű az ilyen lágyítóval készült fóliák tapintása, melyek többféle vastagságban érhetőek el (60-80 mikron). Stabilabbak, és kevésbé hajlamosak a zsugorodásra. Beltérre, de kültérre is ajánljuk őket, tartósságuk általában 5-7 év között van.

Tehát, a monomer fóliák:

Hajlamosak a zsugorodásra, rövid távra és sík felületre tervezett grafikákhoz ajánljuk őket, 3-5 év tartóssággal, gazdaságos megoldásként,

A polimer fóliák:

Kevésbé hajlamosak a zsugorodásra, 5-7 év tartóssággal rendelkeznek, kevésbé költséghatékony megoldást jelentenek, mint a monomer fóliák.

Van még kérdésed a témában? Akkor vedd fel velünk a kapcsolatot!